Nagy izgalommal mentem az első festőszakkörre, amelyet Dáma Nógrádi Katalin tájképfestő-művésznő tartott.

Két hölgyet ismertem, akik invitáltak - ők elmondták, hogy milyen felszerelésekkel készüljek.

Természetesen a szettem jócskán hiányos volt, mint kiderült... De a kis létszámú csoport (10 fő) összedobált nekem mindent, hogy sikerélményem lehessen, és nekiláthassak életem első olajfestményének.

Egy - számukra egyszerűnek mondott - referenciaképet kaptam, hogy azt figyelve kezdjek neki....

Azt sem tudtam mi a terpentin,... mennyit kell az ecsetre vinni, mihez milyen ecsetet használjak.

Arra gondoltam, - és úgy is készültem, hogy ez egy úgynevezett oktatás lesz. Mint egy iskola... elmond az oktató Katika mindent, mi mire való, és hogyan.

Hát, nem!

Gyakorlatilag .... azt csináltam, amit akartam, és majdnem úgy, ahogy akartam... Mivel a többiek már rendelkeztek tudással és tapasztalattal, ezért időnként odalépett hozzám Katika, és segített, mondta, hogy mit hogyan. De aztán ment is vissza előre, és festette a saját festményét - úgy, hogy azt a résztvevők láthassák, szükség esetén kérdezhessenek.

A mellettem ülő két ismerős hölgy többé-kevésbé segített, hogyan is fogjak hozzá egyáltalán.

Fákat kellett festeni....

Nem láttam még az összképet, mi lesz belőle - hiába volt előttem a referenciakép.... Csak nyomorult barna vonalakat  húzkodtam, de az sem igazán úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Mint amikor kifogy a filctollból a szín... úgy jártam...  Nagy nehezen küzdöttem meg a fákkal, ágakkal.

A zöld rét adott némi esélyt arra, hogy valami normális is legyen a képen, ami nagyon tetszett, mert pipacsok is voltak rajta.

Viszont az út megijesztett...

Abban segített Katika, az oktató, megmutatta hogyan lesz egy barna vonalból göröngyös út, és hogyan lesz egy barna foltból kő, vagy kavics.

A szakkör 3 órás.

Természetesen ez semmire nem volt elég... első nekifutásra nagyjából félig készültem el.

Következő héten vittem a félkész festményemet, és folytattam, de nem sikerült befejeznem...

Viszont már láttam mi lesz belőle - nagyjából. Amint hazaértem, ráfestettem a pipacsokat, és elkészült életem első olajfestménye... Amire azt mondták, soha, de soha nem adhatom el, nem adhatom oda senkinek. Ez lesz az én emlékem, hogyan kezdtem, honnan indultam....